Harisnyás Pippi alakja Astrid Lindgren fejéből pattant ki. Mikor kislánya tüdőgyulladásban betegeskedett, arra kérte édesanyját, hogy meséljen neki. Így születtek meg az első Pippi-történetek, amelyek aztán több átdolgozás után, újabb történetekkel együtt 1945-ben jelentek meg könyv formában. Most 2015-ben, éppen 70 éve.
Harisnyás Pippi figurája mára fogalommá vált a gyermekirodalomban. Nem feltétlenül példakép és nem is erkölcsi tanító, de megjeleníti azokat az alapvető igényeket, amelyekre a gyerekeknek szükségük van. Pippi azt üzeni a gyerekeknek, hogy ők is lehetnek erősek, és nem kell meghajolniuk a nagyok akarata és erőfölénye előtt .Harisnyás Pippinek terapeutikus hatása van a gyerekekre. A szerző szerint a azért felszabadító hatású, mert nem csak menekvést kínál a valóság elől, hanem vigaszt is nyújt azzal, hogy megmutatja, létezik szabadság és önrendelkezés.
Pippi lázadása ma is aktuális, hiszen természetessé vált, hogy a huszonéves gyerekek még mindig szüleikkel laknak, így sokáig nem szembesülnek a háztartás és a pénzbeosztás gondjaival. Kicsit minden gyereknek Pippivé kellene válnia. Nem szabadna hagyniuk, hogy a felnőttek megfosszák őket gyermeki vadságunktól és elfogulatlanságunktól. Hiszen csak abból a gyermekből válhat életrevaló felnőtt, aki már kiskorában is hozhatott önálló döntéseket, és akitől nem vették el a lehetőséget, hogy saját maga tapasztalja meg az élet dolgait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése